Én, a nő

Én kimondottan fiús kislány voltam, kényszerből. Anyámnak nem volt ideje fésülgetni, copfot fonni. Rövidre, fiúsra vágta a hajam, mindig a bátyám kinőtt ruháiban, cipőiben jártam, a szüleim nem voltak gazdagok. Senki sem kérdezte meg, hogy nekem ez így rendben van-e? Volt, hogy irigyeltem a fiúkat, úgy gondoltam, hogy nekik még pisilni is könnyebb.

Komoly traumát jelentett számomra, hogy az óvodában, elemi és általános iskolában senkinek nem tetszettem a fiús külsőm miatt. Aztán a gimiben, egyetemen javult a helyzet, amikor már a saját ízlésem szerint kezdtem öltözködni. Akkor már jöttek az egyéb frusztrációk. Mi van, ha nem vagyok vonzó, mi van, ha senkinek sem kellek? Én soha nem néztem úgy ki, mint a divatmagazinok cicalányai. Pedig, mi nők úgy vagyunk megteremtve, hogy vágyunk arra, hogy szépek legyünk. És nem csupán hiúságból. Úgy gondoltam a szép nőket nem hagyják el, az okos nők pedig lelépnek még mielőtt elhagynák őket. Én egyik kategóriába sem illettem bele. Sokáig azt hittem, hogy a rúzs, a smink, a mellméret, a magas sarkú cipő nőiessé tesz. De tévedtem, a magas sarkú feltörte a lábamat, és még magassabbá tett, amit kimondottan utáltam. 

Életem során többször előfordult, hogy kiégett tekintettel néztem magam elé, és mindegyre feltettem a kérdést magamnak, miért jó nőnek lenni? És sokszor csak olyan sztereotípiák jutottak eszembe, hogy azért, mert ha baj van, akkor előbb a nőket és a gyerekeket mentik, nekünk tényleg segít egy halom csoki, ha rossz kedvünk van, nem kell megmagyaráznunk, hogy miért sírunk, miért van fülbevalónk, szex után nincs szükségünk szünetre, ivás nélkül is bátran beszélünk az érzéseinkről, teljes bizonyossággal tudjuk, hogy a gyerek a miénk, és nem kell aggódnunk a korai kopaszodás miatt...

Apám szerette a nőket, a motorkerékpárját és a bort. A sorrend nem biztos, hogy ugyanez, de már nem tudom megkérdezni tőle. Elhagyta ugyan, de haláláig szerette, imádta anyámat, attól függetlenül, hogy élete során sok más nőt is szeretett. Soha nem halt ki belőle az érzés, még akkor sem, amikor anyám mindent elvett tőle, még a méltóságát is.

Apám ragaszkodását, rajongását, érzelmi kötődését a női nemhez igazán csak most értettem meg, amikor egy csoda folytán újra felismertem női létem megannyi színét és árnyalatát. Amikor ez a csoda elmagyarázta nekem, az igazi szépség és nőiesség abból fakad, hogy boldogság van a szememben.

És, ha ma ötvenannyiévesen, egy újabb nők napján ismét felteszem magamnak a kérdést: "Mit jelent nőnek lenni?", akkor tudom rá a választ.

Mosolyt, szerelmet, ölelést, kiváltságot, játékot, csodát... 

Nektek mit jelent?

Boldog nőnapot csajok!

-Zsuzsa L.-

Én, a fiús kislány

Szüleim, 1966

Bryan Adams: Have you ever really loved a women?

Bon Jovi: Thank you for loving me

Ed Sheeran: Perfect