Testvértalálkozó

Mikor a laptopom azonnal rákapcsolódott a wifi-re, akkor tudtam, hazaérkeztem. Bár gondolatban még mindig Európában vagyok, tele élményekkel, tapasztalatokkal, illetve elégtétellel, hogy ismét sikerült átcsempészni a kanadai határon a Pick szalámit és a szilvapálinkát is.
Ott maradtam el a beszámolómban, hogy a testvéreim, akikkel közel 30 éve nem találkoztam, Annamária Ausztriából és Levente Németországból fölvettek Budapesten. Este Sarkadon, Karcsi bátyáméknál megaludtunk, de előtte megettük Enikő sógornőm szüleinél, Ernőnél és Erzsikénél a fantasztikusan finom töltött káposztát. Másnap reggel útrakeltünk Székelyföld felé és meglepetéssel konstatáltam, hogy az utak jobbak Romániában mint Magyarországon, a határon ismét csak az én útlevelembe került pecsét, és a Királyhágón még mindig nem szolgálnak ki magyarul.
Rövid megálló és találkozás után a keresztfiammal, Nándival és családja apraja-nagyjával, Székelyföld felé tartva, megálltunk szülőhelyem, Erdőszentgyörgy határán, majd Makfalván bekanyarodtunk a Kaszárnya utcába, nagyszüleim házához, ahol a 83 éves Anti bátyám nagy szeretettel ölelt át. “Kicsi Zsuzsám” mondta, és ahogy a könnybe lábadt szemével rám nézett az összes gyerekkori emlékem rámtört, amit a rendezett udvaron valaha töltöttem. Előkerültek a régi fényképek, emlékek, és a finom bor is a pincéből.
Későn érkeztünk meg az aznapi végállomásra, Ivópatakra, a Csendesbükk kulcsosházhoz, ahol Szász Árpád finom vendégváró pálinkája igencsak segített felidézni a múltat, és azt ami négyünket valójában összeköt, édesapánk emlékét. Megmondom őszintén, nekem kevés emlékem van vele, hiszen alig egyéves voltam, amikor elváltak a szüleim. Ettől ugyan nem lett felhőtlen a gyermekkorom, de az alkohol égisze alatt annyi fájdalom, szomorúság és gyötrelem sem jutott nekem és a bátyámnak, mint a két kisebb testvéremnek, Leventének és Annamáriának.
Az elkövetkező nap majdnem teljes egészében az ügyintézésről szólt, végre sikerült édesapám hagyatékát lezárni. Órák hosszát üldögélve a közjegyzőnél ismét rá kellett döbbenem, hogy Romániában a papírközpontú bürokrácia és a nehézkes ügyintézés még mindig realitás. A közjegyzőnél eltöltött idő miatt más találkozások elmaradtak, de édesanyámat azért sikerült átölelni, rövid időt együtt tölteni. Ugyanakkor Évike segítségével apám sírjának rendbetételét is megbeszéltük, de nem maradt el az imádkozás sem a csíksomlyói kegytemplomban, és a madarasi Hargitára is feljutottunk. Sármási-Bocskai János volt kollégám és kedves családja villámlátogatása során felidéztük a közös Marosvásárhelyi Rádiós emlékeket, és a találkozás ismét megerősített abban a hitben, hogy az igazi barátságok az idővel és távolsággal sem vesznek el.
Ami a legfontosabb, hogy Rozi, a húgom és családja megérkezésével megtörtént az, amit eddigi életünk során sosem sikerült megvalósítani, hogy együtt legyek/legyünk édes- és féltestvéreimmel. A gyerekkorom többnyire azzal telt el, hogy a szüleim válása után nyílt és értelmetlen gyűlölködés uralkodott a családban. Apám bűneiért nem jár feloldozás, de hogy mi, gyerekei miért voltunk ennek a gyűlölködésnek kitéve, az a mai napig rejtély számomra, ám a válasz erre a kérdésre ma már nem is érdekel.
A Csendesbükkben eltöltött idő közelebb hozta a családunkat, volt sírás, nevetés, éneklés, miccs- és flekkensütés, meglátogatott a róka, őz és a medve is elég közel járt. És ha apánk odafentről látott minket együtt, remélem, boldog és büszke volt, már csak azért is, mert egyáltalán nem az ő érdeme, hogy mindannyiunkból ember lett.
Vissza Magyarországra az út csendesebb volt, bár voltak szórakoztató pillanatok. Annamária a Királyhágón megvásárolta a kerti törpe kollekció legviccesebb majom szobrát, amiért a határnál nem kellett ugyan magyarázkodni, de eldugni sem tudtuk, annyi volt a csomagunk. Visszaérve Sarkadra finom babgulyással vártak Enikő sógornőm szülei, majd Levente és Annamária hazafelé vették útjukat a majom társaságában.
Én még két napot maradtam a bátyáméknál, így eljutottam Aradra is, Enikő unokatestvére, Adél és férje Viorel 4 éves tündér kislányának pazar születésnapi bulijára, ezúttal is köszönöm a kedves meghívást és vendéglátást, majd másnap meglátogattam a bátyámmal a környékbeli várakat, a békéscsabai Munkácsy múzeumot, és a gyulai kétnyelvű gimnáziumba is eljutottam Annabella nagy örömére. És el ne felejtsem, hogy a poén kedvéért még a sarkadi sarki kocsmába is betértünk a bátyámmal egy kőbányai sörre, hogy belekóstoljunk egy vidéki kocsma hangulatába. Jelentem, egyedi élmény volt.
Az utolsó két nap Ibolya barátnőm és kedves családja látott vendégül Budakalászon, és végre színházba is eljutottam. Alföldi Róbert főszereplésével egy remek Molnár Ferenc vígjátékot néztünk meg, majd másnap Ibolya férje, Sándor és lánya Eszterke társaságában a Duna kanyart láthattam Visegrádnál, majd a budapesti Néprajzi Múzeum, és a Zene Háza meglátogatása után Orsika barátnőmet, és kisfiát Somát ölelhettem át hosszú évtizedek után. Ebben az ölelésben sok minden benne volt, amit szavak nélkül is értünk, a Sepsiszentgyörgyön eltöltött éveim boldog és szomorú emlékei, amikor Orsika barátsága és jó kedélye nagyon sokat jelentett. De említhetném itt Kiss Edit barátnőmet, Blankát, Magdit, Dalmát és másokat, akik nagyon sokat számítottak/számítanak nekem.
Budapest, Makfalva, Erdőszentgyörgy, Csíkszereda, Csíksomlyó, Ivópataka, Korond, Arad, Sarkad, Békéscsaba, Gyula, Budakalász, és bár tudnám sorolni, hogy eljutottam Sepsiszentgyörgyre, Kolozsvárra is, de sajnos most sem sikerült minden rokont és minden barátot megölelni, és ezúttal is elnézést kérek emiatt.
A repülőút haza tele volt várakozással. Hiányoztak a lányok, hiányzott Peti, hiányzott az otthonom, olyannyira, hogy a Hargitai friss levegő után még a párás torontói levegő sem bosszantott. Mikor leszálltam a repülőről és megláttam Petit egy nagy csokor rózsával várni, tudtam, hogy ideje volt hazajönnöm.

-ZsuzsaL-

Anti bátyja és apai nagyszüleim háza

Makfalva, gyermekkorunk helyszíne

Csendesbükk, édesapám ránk maradt tárgyainak átnézése

Csendesbükk, hajnalban

Miccs, flekken

Madarasi Hargitán

Család

Húgom gyerekei, Zsoltika, Réka

Jani és családja

Csendesbükk, Ivópataka

Házi róka

Házi majom :)

Arad, Annabella, Rosa

Sarkadi sarki kocsma

A szabadkígyósi Wenckheim-kastély, bátyámmal

Zene Háza, Ibolyával

Orsika

Itthon, Peti rózsái