Testvér, barát, társ...

Oh, de régen írtam. Zsúfolt nyár volt. Hol is maradtunk el? Kezdem a legfontosabbal. Férjhez ment a kicsi lányom. Nem volt egy szokványos lagzi, ugyanis az új vejem jamaicai, de hogy is foglaljam össze, érdekes volt a székely-jamaicai lakodalom, ételek, torta, emberek, új valamint régi rokonok, és ezt is kipipáltuk. A lényeg, legyenek boldogok. Azonkívül sokat kirándultunk Petivel, összecsiszolódtunk, február óta minden hétvégén együtt főzünk, rengeteget tanultam tőle, sok új ételt, ízt kipróbáltam, sok jó bort, sört megkóstoltunk. Voltunk kirándulni Prince Edward Countyban, csodálatos hely, aztán bébiszitteltem a kutya unokám, Lucát, amíg a nagy lányomék Európában voltak. Kétszer is voltunk a környékbeli tavaknál, egyszer Peti barátjánál, aztán megültük a születésnapját Muskokán. Szeretek vele lenni, megnevettet, megfogja a kezem, megbízom benne, jót tesz az önbizalmamnak.

Majdnem elfelejtettem, májusban elmentem Palm Springs-be, Imola barátnőm és az anyukája meghívtak, hogy töltsünk együtt néhány napot. Sokat nevettünk, és végre eljutottam Amerikába is. Mikor Imolával vagyok, olyan pillanatok alatt visszajönnek a tinédzserkorunk emlékei, és mindig onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk.

Szóval hipp-hopp eltelt a nyár, eseménydús volt.

És most éppen Magyarországról írom ezt a bejegyzést. Tegnap érkeztem Budapestre, de már olyan sok élménnyel vagyok gazdagabb. A Garibáldi utcában szálltam meg, velem átellenben a parlament épülete, itt csilingel a sárga villamos. A Fonográf “Az első villamos” című dalát dúdolgatom hajnal óta: “Az első villamos már elindult felém, csilingel amerre jár, az első villamosra vár a napsugár...” Szóval tegnap érkeztem, Ibolya barátnőm volt az első ismerős, kedves arc Európában. Őt is Imolán keresztül ismertem meg, több mint harminc évvel ezelőtt. Ez a barátság is kiállta az idők próbáját. Tegnap este elmentünk a belvárosi sörfesztiválra, ettünk lángost, ittunk sört, megbeszéltük az elmúlt néhány évet. Na, nem mindent, de ma este folytatjuk.

Még csak ma vagyok itt, holnap ugyanis jönnek a testvéreim és együtt megyünk tovább előbb a bátyámhoz Sarkadra, majd Székelyföldre. A tervek szerint 4 napot töltünk együtt, ötön. Négy testvérem van négy országban, Karcsi bátyám édes testvérem, Sarkadon, Magyarországon él, Rózsika, anyai ágon féltestvérem, Székelyföldön lakik, és apai ágon két féltestvérem van, Annamária Ausztriában, Levente pedig Németországban él. Annamáriával és Leventével közel 30 éve nem találkoztam... Hát igen, sokan olyan magától értetődőnek veszik/vesszük a testvér fogalmát. Pedig tulajdonképpen a legnagyobb ajándék amit a szüleink adtak nekünk. 

Szóval, innen folytatom majd a beszámolót, ígérem... 

Most indulnom kell orgonakoncertre a Szent István Bazilikába... és bár nem vagyok túlságosan vallásos, de ha már ott leszek, akkor hálát adok a Jó Istennek, vagy bármilyen felsőbb rendű erőnek, hogy itt lehetek és találkozhatok barátokkal, rokonokkal, testvérekkel, jó emberekkel... és ha hazamegyek Kanadába, akkor megölelhetem a gyerekeimet, és a repülőtéren vár valaki, akit szeretek. Nagy ajándékok ezek az élettől. Vigyázzatok egymásra.

-ZsuzsaL-

Fonográf - Az Első Villamos (Original)