Ugrás a fő tartalomra

Lencse és pezsgő


Mikor már a szomszéd utolsó petárdája is elfogyott eszembe jutott a lencsefőzelék, amelyet a nagy lányom készített, és a pezsgő, amelyiket szintén a gyerekektől kaptam. Ha bejön a babona még hálás leszek a lánynak, hogy szilveszter éjszakáján nem maradtam bőséghozó lencse nélkül. 
Kicsit elgondolkodtatóra sikeredett az év utolsó napja is, valahogy kontrasztos lett, mindenből jutott egy kicsi. Ebbe a napba nagyon sok ember besűrűsödik akik fontosak nekem. Telefon- és videóhívások, üzenetek, blogbejegyzések, szösszenet. Van, aki boldog, aki megkeseredett, aki reménykedő vagy reményvesztett, és van aki nem nyilatkozik.  
Próbatétel is ez a nap. Örülni más boldogságának, meghallgatni mások terveit, bánatát, keserűségét, magányát, és közben rájönni arra, hogy a türelem az, mikor elfogadjuk, hogy a másik ember nem tökéletes. Beszélni akkor is, ha elfogynak a szavak, és akkor is, ha már semmi újat nem tudunk mondani egymásnak, mert hanem meghal a szeretet, a kapcsolat, és közben újra és újra meggyőződni arról, hogy érzelmeket kimutatni nem gyengeség, hanem erő.  
Európában már józanodnak az emberek, amikor két számomra fontos üzenet között melegítem a lencsefőzeléket. A hét óra eltolódást lelkemben bevárom - ehhez az üzenethez több mint harmincéves barátság fűz. A másik üzenet így szól: boldog új évet, szeretetben gazdagot, még sok utazással telit. Jut eszembe, egy hét múlva Spanyolországba repülök. Nagy bátorság kellett hozzá és néhány védőoltás.  
Szóval mindezek után nem kockáztatom meg, hogy ne egyek a lencséből, mert tudom, van amiből bőségesen kell az új esztendőben is. Például bátorságból, barátságból, napsütésből, türelemből, szavakból, szeretetből, ölelésből, és időből, amiből majd jut egymásra, másokra és magunkra. Azt hiszem ma pezsgőt bontok. 
-Zsuzsa L.- 



Passenger | Heart To Love

Megjegyzések