Mikor
már a szomszéd utolsó petárdája is elfogyott eszembe jutott a lencsefőzelék,
amelyet a nagy lányom készített, és a pezsgő, amelyiket szintén a gyerekektől
kaptam. Ha bejön a babona még hálás leszek a lánynak, hogy szilveszter
éjszakáján nem maradtam bőséghozó lencse nélkül.
Kicsit
elgondolkodtatóra sikeredett az év utolsó napja is, valahogy kontrasztos lett,
mindenből jutott egy kicsi. Ebbe a napba nagyon sok ember besűrűsödik akik
fontosak nekem. Telefon- és videóhívások, üzenetek, blogbejegyzések,
szösszenet. Van, aki boldog, aki megkeseredett, aki reménykedő vagy
reményvesztett, és van aki nem nyilatkozik.
Próbatétel
is ez a nap. Örülni más boldogságának, meghallgatni mások terveit, bánatát,
keserűségét, magányát, és közben rájönni arra, hogy a türelem az, mikor
elfogadjuk, hogy a másik ember nem tökéletes. Beszélni akkor is, ha elfogynak a
szavak, és akkor is, ha már semmi újat nem tudunk mondani egymásnak, mert hanem
meghal a szeretet, a kapcsolat, és közben újra és újra meggyőződni arról, hogy
érzelmeket kimutatni nem gyengeség, hanem erő.
Európában
már józanodnak az emberek, amikor két számomra fontos üzenet között melegítem a
lencsefőzeléket. A hét óra eltolódást lelkemben bevárom - ehhez az üzenethez
több mint harmincéves barátság fűz. A másik üzenet így szól: boldog új évet,
szeretetben gazdagot, még sok utazással telit. Jut eszembe, egy hét múlva
Spanyolországba repülök. Nagy bátorság kellett hozzá és néhány
védőoltás.
Szóval
mindezek után nem kockáztatom meg, hogy ne egyek a lencséből, mert tudom, van
amiből bőségesen kell az új esztendőben is. Például bátorságból, barátságból,
napsütésből, türelemből, szavakból, szeretetből, ölelésből, és időből, amiből
majd jut egymásra, másokra és magunkra. Azt hiszem ma pezsgőt bontok.
-Zsuzsa
L.-
Passenger | Heart To Love
Megjegyzések
Megjegyzés küldése