A kilencedik

- Édesanyámnak -

A kilencedik gyermekként született meg még a múlt században, háborúk idején. Mindig büszkén hangoztatja, hogy február kilencedikén, ganéhordás idején jött a világra. Én voltam a legküssebbik, a vakarék – ezt gyakran hozzáteszi enyhe Küküllő-menti tájszólással.

Egy szoba-konyhás aprócska makfalvi parasztházban nőtt fel, ahol a szülői és testvéri szeretet elviselhetővé tette a nélkülözést. Gyerekként palatáblára írt, mezítláb járt, az elemózsiás tarisznyába egy szem alma, és egy karéj kenyér ha került. De akkortájt a sok gyerek és a szegénység nem volt szégyen.

A Marton-lányok szépek és büszkék voltak, a Marton-fiúk magasak, jóvágásúak, katonának valók, mindannyian nagyon jó humorral megáldva. Szolgálni szegődtek, napszámba jártak, a kétkezi munkának akkor még becsülete volt. Amikor eljött az ideje szakmát tanult, könyvelő lett, és egy életre elkötelezte magát a számokkal.

Az életemet kaptam tőle, talán többször is. Gyermekként felnéztem rá, ma is azt teszem, pedig apró termete ma már csak a vállamig ér. Három gyermeke közül én voltam a középső, a lázadó. Évek múlva jöttem csak rá, hogy a tőle kapott dorgálásnak, biztatásnak mekkora az értéke. Főként akkor érzem így, mikor már minden veszendőnek tűnik.

Fekete hajából lassan hófehér lett. Mára a nagy családból csak ő van még közöttünk, a kilencedik. Átharcolta magát az életen, ami sokszor nem volt kegyes hozzá. Ma már derűsen éli mindennapjait, pedig az özvegységből is bőven kijutott neki. Hat unokája van, akik enyhítik egyedüllétét, és valamennyien tudják, hogy mamának mindig igaza van.

Sokat töprengtem mit tudnék adni neki a nyolcvanadik születésnapjára. A sok gondolkodásnak az lett az eredménye, hogy magamat ajándékoztam meg egy repülőjeggyel. Most pedig itt állok az ajtó mögött izgatottan, hálával és szeretettel a szívemben, várom, hogy megérkezzen, átöleljen és elrebegje, hogy: kicsi Zsuzsám.

Nem tudja, hogy itt vagyok. Várom, hogy nyíljon az ajtó és a szívem. Közben sokadjára lejátszom magamban a jelenetet, hogy betoppan és végre elmondhatom neki: Isten éltessen drága édesanyám. Maradj velünk még nagyon sokáig!

-Zsuzsa L.-

Update: A születésnapi tortából még maradt néhány morzsa, ha valakit érdekel, szombaton, február 8-án a csíksomlyói Várdomb vendéglőben leszünk délután 5 órától.

Nagyszüleim és a kilenc gyerekük. Édesanyám a legkisebbik…