- Édesanyámnak -
A kilencedik gyermekként született meg még a múlt században, háborúk idején. Mindig büszkén hangoztatja, hogy február kilencedikén,
ganéhordás idején jött a világra. Én voltam a legküssebbik, a vakarék – ezt gyakran hozzáteszi
enyhe Küküllő-menti tájszólással.
Egy szoba-konyhás aprócska makfalvi parasztházban nőtt fel, ahol a szülői és testvéri szeretet elviselhetővé tette a nélkülözést. Gyerekként palatáblára írt, mezítláb járt, az elemózsiás tarisznyába egy
szem alma, és egy
karéj kenyér ha került. De akkortájt a sok gyerek és a szegénység nem volt szégyen.
A Marton-lányok szépek és büszkék voltak, a Marton-fiúk magasak, jóvágásúak, katonának valók, mindannyian nagyon jó humorral megáldva. Szolgálni szegődtek, napszámba jártak, a kétkezi munkának akkor még becsülete volt. Amikor
eljött az ideje szakmát tanult, könyvelő lett, és egy életre elkötelezte magát a számokkal.
Az életemet kaptam tőle, talán többször is. Gyermekként felnéztem rá, ma is azt teszem, pedig apró termete ma már csak a vállamig ér. Három gyermeke közül én voltam a középső, a lázadó. Évek múlva jöttem csak rá,
hogy a tőle kapott dorgálásnak, biztatásnak mekkora az értéke. Főként akkor
érzem így, mikor már minden veszendőnek tűnik.
Fekete hajából lassan hófehér lett. Mára a nagy családból csak ő van még közöttünk, a kilencedik. Átharcolta magát az életen, ami
sokszor nem volt kegyes hozzá. Ma már derűsen éli
mindennapjait, pedig az
özvegységből is bőven kijutott neki. Hat unokája van, akik enyhítik egyedüllétét, és valamennyien tudják, hogy mamának mindig igaza van.
Sokat töprengtem mit tudnék adni neki a nyolcvanadik születésnapjára. A sok gondolkodásnak az lett az eredménye, hogy magamat ajándékoztam meg egy repülőjeggyel. Most pedig itt állok
az ajtó mögött izgatottan, hálával és szeretettel a
szívemben, várom, hogy megérkezzen, átöleljen és elrebegje,
hogy: kicsi Zsuzsám.
Nem tudja, hogy itt vagyok. Várom, hogy nyíljon az ajtó és a szívem. Közben sokadjára lejátszom magamban a jelenetet, hogy betoppan és végre
elmondhatom neki: Isten éltessen drága édesanyám. Maradj velünk még
nagyon sokáig!
-Zsuzsa L.-
Update:
A születésnapi tortából még maradt néhány morzsa, ha valakit érdekel, szombaton, február 8-án a csíksomlyói Várdomb vendéglőben leszünk délután 5 órától.
Nagyszüleim és a kilenc gyerekük. Édesanyám a legkisebbik…
A kép hátoldalán levő szöveg édesanyám kézírásával
Csikpálfalva
Megérkeztem
Szilvapálinkával indul a nap
Unokák
Csiksomlyói kegytemplom
Hegyeim
Kishúgom
Diéta
Csikszereda, jégpalota
Kolozsvár februárban, visszaindulás előtti pihenő
Kolozsvár
Isten eltesse sokaig.
VálaszTörlés