Csokoládé

Ez a kép az első igazi téli napon készült mióta beköltöztem Torontóba. A mosoly felszabadult, hiszen ezúttal nem kell havat lapátolnom. Miután egyedül maradtam sokáig azt hittem nem nevethetek, és a nagyon ritka, boldog pillanatok után is mindig bűntudatom volt. Első perctől tudtam, hogy csupán két választásom van: vagy elfogadom, hogy özvegy vagyok vagy szenvedek. Én az utóbbit választottam hosszú évekig. Az első hetekben, hónapokban a legnehezebb az volt, hogy tovább kellett élni, és rengeteg volt a kihívás. Hosszú ideig a YouTube volt a legjobb barátom. Ha elromlott a fűnyíró, eldugult a lefolyó, leállt a medence szivattyúja egyfolytában a YouTubon lógtam.

Miután eladtam a házam Oshawában és az emlékeimmel együtt beköltöztem a városba megint sok minden megváltozott. Rengeteg dolog értelmét vesztette, és rengeteg minden átértékelődött, fontosságot nyert, például én saját magam. Az apróságok, amiket eddig fontosnak véltem, most semmiségnek tűnnek, és újra megtanultam élni. Még van mit tanulnom, de annyi bizonyos, hogy ma már egészen más nő vagyok. Özvegy. Végre sikerült elfogadnom ezt az állapotot, ma már együtt tudok élni vele, és éppen ezért ki tudom nyitni a szívem.

Torontóban teljesen más az életem, olyan "Chapter 2" feelingem van. A minap Valentin-nap volt és az özvegy barátaim kitalálták, hogy senki ne szomorkodjon otthon egyedül, inkább szervezzünk egy közös vacsorát. Pedig legalább egy okom lett volna, hogy lemondjam a vacsorát, az pedig P. betűvel kezdődik. Amúgy érdekes, hogy sokkal több özvegy nő van, mint férfi. Legutóbb 2 szerencsés férfi és 14 nő volt a vacsorán. Egyikük heti fizetése rámehetett arra, hogy virágot vett a jelenlevő nőknek Valentin-napra. Ezek a vacsorák nagyon jó hangulatúak, olyan “nem csak a húszéveseké a világ” töltetük van, és többnyire arról szólnak, hogy ki hogyan próbál továbblépni a veszteség után. Ugye zömében nők vagyunk és a férfiakról beszélgetünk. Hát miről másról? Szóval a férfiakról beszélgetünk, például arról, hogy kinek milyen tapasztalata volt/van a társkereső oldalakon megismert férfiakkal. Angelának például megkérték a kezét az első találkán, Sandra pedig egy egészen jól sikerült vacsora után ott maradt a vendéglőben egyedül a számlával. Hát vannak történetek...

De visszatérve az én történetemre, csokoládét eszem mikor hazajövök a vacsoráról. P-től kaptam, hát kitől mástól? Nálam a négy alapvető élelmiszercsoport: tejcsokoládé, étcsokoládé, fehér csokoládé, töltött csokoládé. A kedvenc filmem a Forrest Gump és az a jelenet, amikor Forrest ül a padon a doboz csokoládéval és azt mondja: "Az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod mit veszel ki belőle.” Én vagyok az a nő, aki soha nincs 2 lépésnél távolabb a csokoládénál. Szóval P-től kaptam a csokoládét Valentin-nap előtti este és virágot is hozott. Figyelmes, kedves mosolya van és pár nap alatt újra megtanított arra, hogy a szeretet mekkora nagy ajándék, nem a hab az élet tortáján, hanem maga a nyugalom és a mélyről fakadó öröm.
Szeressetek, nyissátok ki a szíveteket, egyetek csokoládét és nem csak Valentin-napon.

-Zsuzsa L-

Update: csak a virágról készült fotó, a csokoládét nem tudtam lefényképezni, mert hamar elfogyott, finom volt. Köszönöm Peti :)

A pincér ragaszkodott ahhoz, hogy rajta legyen a fotón :)

Bon Jovi - Bed of Roses 

Passenger - Beautiful birds

Bryan Adam, Sting, Rod Stewart - All for love

Forrest Gump - Life is Like a Box of Chocolates Scene