Vonat

Együtt hallgattuk a vonatkerekek kattogását P-vel egyik este. Megérkezett a vonat, hallod? - kérdezte azzal a melegséget sugárzó szelíd mosolyogával. Itt lakom hét hónapja, és még sosem vettem észre, sosem hallottam, hogy a vonat pár száz méterre robog el a lakásomtól. Talán jól szigetelt a tömbház, talán kevésbé volt fontos tény a vonat. Eddig.

Hatéves voltam, amikor elütött egy teherautó. Ugyanarra az időre tehető az is, hogy megtudtam nekem is van apám. Egyéves koromban elhagyott, aztán, mikor elütött a teherautó bejött a kórházba. Nem tudtam ki az, de az ölelése nem tűnt idegennek. Akkor láttam először a szemében, hogy félt engem. Másodszor akkor, amikor bejelentettem, hogy elmegyek Kanadába. Láttam apámat sírni, kétszer. A kórházas emlék mély nyomot hagyott bennem, apám ott volt velem egy órát. Mikor elment, azt mondta, vigyázz magadra Angyalom, aztán felült a vonatra és 15 évig megint nem láttam. Aztán később én ültem fel a vonatra, majd a repülőre és többet sosem láttam őt. De tudom, sokat sírt. Én is sokat sírtam, miután a régi életem véget ért, és a vonat egy másikhoz vitt.

Milyen érdekes, az élet dolgai a maguk idejében érkeznek, akárcsak a vonatok, és P. is szinte menetrend szerint érkezett az életembe, pedig akár el is roboghatott volna mellettem, akárcsak egy gyorsvonat. De nem így lett, lassú vonatként érkezett, nekem csak fel kellett szállnom. Pedig, hogy féltem ettől az utazástól, ki a nagyvilágba, az ismeretlenbe. De P. mégsem volt idegen, olyan ismeretlen ismerős feelingem van vele kapcsolatosan, megmagyarázhatatlan. Életemben másodszor éreztem azt, hogy az ölelése nem idegen, hanem olyan, mint amikor az ember hazaérkezik.

-ZsuzsaL.-

Republik: Lassú vonat érkezik

Roxette: Listen to your heart

Bryan Adams: Heaven

Train - Drive by