Én kimondottan fiús kislány voltam, kényszerből. Anyámnak nem volt ideje fésülgetni, copfot fonni. Rövidre, fiúsra vágta a hajam, mindig a bátyám kinőtt ruháiban, cipőiben jártam, a szüleim nem voltak gazdagok. Senki sem kérdezte meg, hogy nekem ez így rendben van-e? Volt, hogy irigyeltem a fiúkat, úgy gondoltam, hogy nekik még pisilni is könnyebb.
Komoly traumát jelentett számomra, hogy az óvodában, elemi és általános iskolában senkinek nem tetszettem a fiús külsőm miatt. Aztán a gimiben, egyetemen javult a helyzet, amikor már a saját ízlésem szerint kezdtem öltözködni. Akkor már jöttek az egyéb frusztrációk. Mi van, ha nem vagyok vonzó, mi van, ha senkinek sem kellek? Én soha nem néztem úgy ki, mint a divatmagazinok cicalányai. Pedig, mi nők úgy vagyunk megteremtve, hogy vágyunk arra, hogy szépek legyünk. És nem csupán hiúságból. Úgy gondoltam a szép nőket nem hagyják el, az okos nők pedig lelépnek még mielőtt elhagynák őket. Én egyik kategóriába sem illettem bele. Sokáig azt hittem, hogy a rúzs, a smink, a mellméret, a magas sarkú cipő nőiessé tesz. De tévedtem, a magas sarkú feltörte a lábamat, és még magassabbá tett, amit kimondottan utáltam.
Életem során többször előfordult, hogy kiégett tekintettel néztem magam elé, és mindegyre feltettem a kérdést magamnak, miért jó nőnek lenni? És sokszor csak olyan sztereotípiák jutottak eszembe, hogy azért, mert ha baj van, akkor előbb a nőket és a gyerekeket mentik, nekünk tényleg segít egy halom csoki, ha rossz kedvünk van, nem kell megmagyaráznunk, hogy miért sírunk, miért van fülbevalónk, szex után nincs szükségünk szünetre, ivás nélkül is bátran beszélünk az érzéseinkről, teljes bizonyossággal tudjuk, hogy a gyerek a miénk, és nem kell aggódnunk a korai kopaszodás miatt...
Apám szerette a nőket, a motorkerékpárját és a bort. A sorrend nem biztos, hogy ugyanez, de már nem tudom megkérdezni tőle. Elhagyta ugyan, de haláláig szerette, imádta anyámat, attól függetlenül, hogy élete során sok más nőt is szeretett. Soha nem halt ki belőle az érzés, még akkor sem, amikor anyám mindent elvett tőle, még a méltóságát is.
Apám ragaszkodását, rajongását, érzelmi kötődését a női nemhez igazán csak most értettem meg, amikor egy csoda folytán újra felismertem női létem megannyi színét és árnyalatát. Amikor ez a csoda elmagyarázta nekem, az igazi szépség és nőiesség abból fakad, hogy boldogság van a szememben.
És, ha ma ötvenannyiévesen, egy újabb nők napján ismét felteszem magamnak a kérdést: "Mit jelent nőnek lenni?", akkor tudom rá a választ.
Mosolyt, szerelmet, ölelést, kiváltságot, játékot, csodát...
Nektek mit jelent?
Boldog nőnapot csajok!
-Zsuzsa L.-
Boldog nőnapot csajok!
-Zsuzsa L.-
Ed Sheeran: Perfect
Kedves Zsuzsa, nagyon tetszett legújabb bejegyzésed, jól összefoglaltad saját történeteden keresztül sokunk gyerek- és kamaszkori tépelődéseit (pl. fiú testvérem volt, vegyes bandában játszottunk kiskorunkban, s én is megpróbáltam állva pisilni, mert sokkal praktikusabbnak hittem - mondhatom, katasztrofális eredménnyel, mely örökre kiábrándított belőle)...
VálaszTörlésMielőtt rábukkantam a bejegyzésedre, pont én is összefoglalni készültem a témát: "milyen érzés nőnek lenni?" Közben kifutottam az időből (ill. sokat elvesztegettem!) és most már későbbre marad...
Kedves Rózsa, igy ahogy mondod, gyerek- és kamaszkori tépelődések összefoglalása... Ma már szeretek nő lenni, de ehhez kellett a sok évi tapasztalat, kapcsolatok, gyerekek... maga az élet...
TörlésKedves Zsuzsa! Téged úgy szeret mindenki, ahogy vagy. Aki nem, az nem ismer igazán. Egy csodálatos ember vagy sírva és nevetve, csokival vagy anélkül. Én büszke vagyok, hogy ismerhetlek és ha csak látlak, olvaslak a szívem eltölti valami jó érzés. Még nagyon sok évet kívánok neked és sok-sok boldog nőnapot!
VálaszTörlésKedves Jani, köszönöm szépen, annyira kedves vagy🤗 Én is hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerlek téged, és barátod lehetek.
TörlésValamiért én szerettem nőnek lenni. Akkor is, amikor boldogtalanság környékezett érett felnőtt koromban. Úgy éreztem, nem lehetek vesztes, mert tudok uralkodni még magamon is.És úgy lett.
VálaszTörlésMa már én is szeretek nő lenni, köszönöm, hogy olvasol.
TörlésZsuzsika, te vagy a legszebb lelkű nő, akit valaha ismertem. Mindig is csodáltalak. Ez egy igazán szép irás lett megint.
VálaszTörlésDrága Mesi, tudod, én is menyire szeretlek. Te is csodálatos nő vagy, alig várom, hogy lássalak, remélem jól vagy.
TörlésZsuzsika,oly sok hasonlatossag van az eletunkben.Talan azert,mert cssk egy nap diferencia van a szuletesunk honapjanak a napja kozott?Szamomra szinte hihetetlen,de igaz,hogy igazan nonek 50-es eveim utan erezhettem magam.Amiert is halas leszek orokke,az en Draga ferjemnek.11 eve nem hallom mar a bokjait,de ugy belem egette,hogy azota is tudom,es erzem,hogy jo nonek lenni,igy 80 fele is
VálaszTörlésIGAZAN BOLDOG NONAPOT KIVANOK,DRAGA ZSUZSIKA🤗❤😘🌹
Kedves Györgyikém, emlékszem néhányszor beszéltem a férjeddel telefonon, és sosem felejtem el azt a jóságot, ami áradt a hangjából. Nagyon szeretett téged. Én is kivánok neked nagyon boldog nőnapot 😘🌹
TörlésZsuzsikam,sajnos utolag vettem eszre,hogy nevvel is lehet hozzaszolni a blogodhoz,talan ram ismersz a nevtelenek kozott.Olellek szeretettel🤗❤😘🌹
VálaszTörlésKedves Zsuzsa! Nagyon tetszett ahogyan leírtad gyermekkorod éveit. Azok közé tartozunk akik nem dicsekedhetnek gondtalan gyermek korral .Sajnos a nehézségek nem limitálódtak csak az első életévekre, de mindezek megedzettek téged is és most emelt fővel állíthatod hogy NŐ vagy aki legyőzte őket. Sok boldog nőnapot kívánok !🤗😘
VálaszTörlésAz biztos, hogy a gyerekkorunk végigkíséri az egész életünk, a jó, meg a kevésbé jó is, és néha az emlékek megszépülnek. A csalódások pedig megedzenek és így forrik ki az egyéniségünk. Köszönöm a bejegyzést, és hogy olvasol!
TörlésNagyon tetszett amit írtál. Anyukád szemében olyan szomorúságot látok a képen, bár lehet nincs így. Azt hiszem párszor még elfogom olvasni ezt a bejegyzésed. Legyen szép napod :)
VálaszTörlésJól látod a szomorúságot anyukám szemében... pedig akkor, 1966-ban még boldogak kellett volna legyenek, én még akkor meg sem voltam születve. Köszönöm, hogy olvasol, boldog nőnapot!
TörlésZsuzsi, te gyonyoru vagy, es okos is vagy. Orulok, hogy jol vagy es boldog vagy.
VálaszTörlésKöszönöm Józsi, remélem te is jól vagy!
TörlésRegényt írhatnánk mindannyian... Bennem most csak egy-két kérdés motoszkál: Tudunk e boldog, önörömmel teli nők lenne szerető társ nélkül IS?! Mit adtak, adnak a helyes önértékeléshez a férfiak?
VálaszTörlésEz érdekes felvetés, szerintem tudunk, mert sokkal jobb egyedül boldog lenni, mint egy mérgező kapcsolatban élni. A nők általában nem cellatársról, hanem szerető társról álmodoznak, tökéletes férj helyett társat keresnek, aki útitárs és játszótárs is egyben. Szóval erről tényleg lehetne regényt írni...
Törlés