A hűtőm pillanatnyilag egy űrhajóra emlékeztet. Bármikor föl lehetne lőni
az űrbe, a gravitáció semmit nem dobálna szét benne, mert üres. Hajnalban
megyek el itthonról, este érkezem haza, mindig bent eszek a munkahelyen, semmi
értelme, hogy bármi is megrohadjon a hűtőmben. De hálás vagyok a főnökömnek,
aki gyakran meghív ebédelni, vagy néha reggelit is hoz.
Az elektromos kályhámról sem sok mindent tudok írni, néha letörölöm a port róla, májusban főztem utoljára, amikor itt
voltak a bátyámék. Utána jött a nyár, elutaztam, hazajöttem, ha meglátogattak a
gyerekek a kerti grillsütőt használtuk, vagy elmentünk vendéglőbe. Most
próbálom felidézni a húsleves és töltött káposzta receptjét, szerintem menni
fog gugli nélkül is.
Jönnek a gyerekek hétvégén, úgyhogy vissza kell térni a földre, és meg kell
tölteni a hűtőt, no meg a pulykát. Hálaadás lesz. Nem a mi ünnepünk, de
megtartjuk, mert ilyenkor szabadok a lányok, tudunk találkozni, és minden egyes
együttlét egy ajándék.
Ünnepi ebéd lesz, pulyka biztos, a töltött káposzta kérdéses, mert a kicsi
lányom jamaicai barátja nem lelkesedik érte. A húslevest szereti, de nem tudom
mit gondol róla. Talán azt, hogy ezek a bolond magyarok minden zöldséget
bedobálnak egy nagy fazékba, aztán leszűrik és tésztával megeszik. Csak
ünnepekkor jön hozzánk, mint karácsony, húsvét, hálaadás, születésnap, eddig
csak húslevest evett nálunk és pulykát. Mindig zavarban van ennyi magyar között.
Leverte a fokföldi ibolyámat az ablakból, egy pohár kiesett a kezéből, egy
tányért lehúzott az asztalról, és kiöntötte a vörös bort a hófehér abroszomra. De
hálás vagyok érte, hogy még mindig nem kell műanyag tányérokba tálalnom az
ünnepi ebédet.
Szóval hétvégén hálaadás Kanadában. Talán azért is jó ez az újvilági ünnep,
mert időnként elfelejtjük, hogy mennyi mindenért kellene hálásak legyünk. Bizony,
hogy néha félre kellene tenni a legendás magyar pesszimizmust, és írni egy hála-leltárt, amire a legkisebb dolgok is
felkerülnének.
Én például hálás vagyok azért, hogy nem vagyok írástudatlan, jártam iskolába, egyetemre. Ismerem a szüleimet, nem állami
gondozásban nőttem fel. Csapból folyik a víz, és nem vödörrel hozom a kútról.
Megismernek a gyermekeim, szeretnek, pedig nagyon ritkán találkozunk. Gyors a
számítógépem, nem kell papíron levelet írni, és hónapokat várni a borítékos válaszra. Szeretem a csokit, mégsem lettem cukorbeteg. Saját lakásom
van, és nem albérletben vagy lakókocsiban lakom. Nem törött lábbal fekszem a
kórházban, pedig tegnap nagyon megcsúsztam a fürdőkádban. Van annyi pénzem,
hogy előfizessek a Pozitív Életmód című magazinra. Kanadából ingyen telefonálhatok
Finnországba, és vannak akik elolvassák amit a blogomra írok.
-Zsuzsa L.-
Halas vagyok hogy halat adhatók mindenért ami körülvesz engem .
VálaszTörlésA hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik legfontosabb titok, amit meg kell tanulnunk.”
Szóljatok a jamaikai csávónak, hogy a töltött káposzta tulajdonképpen török eredetű eledel, mi csak az ottomán megszállás (hódoltság?) idején vettük át/tanultuk meg tőlük, s menet közben székelyesítettük egy cseppet. Háha így megszereti... :D
VálaszTörlésSzerintem itt nem is azzal van a baj, hogy milyen az eredete, hanem a hus... Talan nem eszik disznohust... Ez jo kerdes, ennek utanajarok :)
Törlés