Ugrás a fő tartalomra

Hála-listám



A hűtőm pillanatnyilag egy űrhajóra emlékeztet. Bármikor föl lehetne lőni az űrbe, a gravitáció semmit nem dobálna szét benne, mert üres. Hajnalban megyek el itthonról, este érkezem haza, mindig bent eszek a munkahelyen, semmi értelme, hogy bármi is megrohadjon a hűtőmben. De hálás vagyok a főnökömnek, aki gyakran meghív ebédelni, vagy néha reggelit is hoz.
Az elektromos kályhámról sem sok mindent tudok írni, néha letörölöm a port róla, májusban főztem utoljára, amikor itt voltak a bátyámék. Utána jött a nyár, elutaztam, hazajöttem, ha meglátogattak a gyerekek a kerti grillsütőt használtuk, vagy elmentünk vendéglőbe. Most próbálom felidézni a húsleves és töltött káposzta receptjét, szerintem menni fog gugli nélkül is.
Jönnek a gyerekek hétvégén, úgyhogy vissza kell térni a földre, és meg kell tölteni a hűtőt, no meg a pulykát. Hálaadás lesz. Nem a mi ünnepünk, de megtartjuk, mert ilyenkor szabadok a lányok, tudunk találkozni, és minden egyes együttlét egy ajándék.
Ünnepi ebéd lesz, pulyka biztos, a töltött káposzta kérdéses, mert a kicsi lányom jamaicai barátja nem lelkesedik érte. A húslevest szereti, de nem tudom mit gondol róla. Talán azt, hogy ezek a bolond magyarok minden zöldséget bedobálnak egy nagy fazékba, aztán leszűrik és tésztával megeszik. Csak ünnepekkor jön hozzánk, mint karácsony, húsvét, hálaadás, születésnap, eddig csak húslevest evett nálunk és pulykát. Mindig zavarban van ennyi magyar között. Leverte a fokföldi ibolyámat az ablakból, egy pohár kiesett a kezéből, egy tányért lehúzott az asztalról, és kiöntötte a vörös bort a hófehér abroszomra. De hálás vagyok érte, hogy még mindig nem kell műanyag tányérokba tálalnom az ünnepi ebédet.
Szóval hétvégén hálaadás Kanadában. Talán azért is jó ez az újvilági ünnep, mert időnként elfelejtjük, hogy mennyi mindenért kellene hálásak legyünk. Bizony, hogy néha félre kellene tenni a legendás magyar pesszimizmust, és írni egy hála-leltárt, amire a legkisebb dolgok is felkerülnének.
Én például hálás vagyok azért, hogy nem vagyok írástudatlan, jártam iskolába, egyetemre. Ismerem a szüleimet, nem állami gondozásban nőttem fel. Csapból folyik a víz, és nem vödörrel hozom a kútról. Megismernek a gyermekeim, szeretnek, pedig nagyon ritkán találkozunk. Gyors a számítógépem, nem kell papíron levelet írni, és hónapokat várni a borítékos válaszra. Szeretem a csokit, mégsem lettem cukorbeteg. Saját lakásom van, és nem albérletben vagy lakókocsiban lakom. Nem törött lábbal fekszem a kórházban, pedig tegnap nagyon megcsúsztam a fürdőkádban. Van annyi pénzem, hogy előfizessek a Pozitív Életmód című magazinra. Kanadából ingyen telefonálhatok Finnországba, és vannak akik elolvassák amit a blogomra írok.
-Zsuzsa L.-


Megjegyzések

  1. Halas vagyok hogy halat adhatók mindenért ami körülvesz engem .
    A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik legfontosabb titok, amit meg kell tanulnunk.”

    VálaszTörlés
  2. Szóljatok a jamaikai csávónak, hogy a töltött káposzta tulajdonképpen török eredetű eledel, mi csak az ottomán megszállás (hódoltság?) idején vettük át/tanultuk meg tőlük, s menet közben székelyesítettük egy cseppet. Háha így megszereti... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem itt nem is azzal van a baj, hogy milyen az eredete, hanem a hus... Talan nem eszik disznohust... Ez jo kerdes, ennek utanajarok :)

      Törlés

Megjegyzés küldése