Ugrás a fő tartalomra

Jó reggelt ősz...


Észrevétlenül, szinte átmenet nélkül köszöntött be az ősz. Csak azt érzem, hogy velem együtt lépked az avaron, és már nem kapaszkodom annyira a nyárba. A múltamra gondolok, ami lehulló levélkénk tűnik el, de mégis képes megszépíteni az életem.
Olyan sanzonosan, meghitten szökött be az ősz a szívembe, hogy rá bíztam minden mosolyomat, titkomat, bakancslistámat. Ránézek az őszi fotóra, és nem szeretném megállítani az időt, csak elraktározni a tegnapi pillanatot.
Az ősz és én sétálunk az avaron. Beragyogja a nap a lombtalan fákat. Sugara a lelkemhez ér, bátorít, hogy az elmúlás is adhat új életet. Felkapja az őszi szél e szárnyaló gondolatom, és messzire viszi, nagyon messzire, ahol ugyanaz a napsugár ragyogja be ugyanazt az őszt.  
Máshol is szép az ősz. Szelíd tekintetű, mely nem csak visz, hanem hoz is. Tegnap még úgy búcsúztunk, hogy: Jó estét nyár...   Ma már úgy ébredek, hogy: Jó reggelt ősz, jó reggelt élet…

-Zsuzsa L.-




Megjegyzések