Az élethez hangulat kell

Tegnap mondom a főnökömnek, hogy milyen üres lenne az életem munka nélkül. Megölelt. Jó a légkör bent, egy ideje mindenből poént tudunk csinálni. Ez a jó hangulat átsegített nehéz időkön, és ezért nagyon hálás vagyok. A munkaidő is pik-pak eltelik. Pedig vannak feszült helyzetek, de a nap végére minden normalizálódik. Szerinte nincs a világon olyan probléma amit ne oldana meg a pozitív hozzáállás meg egy csésze kávé.

Szóval most is kávézom, de no para, semmi problémám nincs már jó ideje. Közben nézem a blogom statisztikáját, és látom, hogy egyre többen olvastok, és ez jólesik. Tehát nem csak magamnak írok. És sokan vagytok sok helyről. Bámulom a térképet, az Európát és Kanadát elválasztó mérhetetlen nagy vizet, és sokszor szeretném kihúzni a dugót az óceán fenekéről, hogy hátha így közelebb kerülnék térben és időben azokhoz akik még fontosak nekem.

Sokan írtatok, hogy szerettek olvasni, köszönöm. Vannak rendszeres olvasóim, innen és határon túlról, barátok, ismerősök, régi iskolatársak, volt kollégák, családtagok, érdeklődők, valaki Észak-Európából, és egy kíváncsiskodó. Van, aki csak rátalál a blogomra, van, akire én találok rá, aztán követ rendszeresen, persze, ehhez rendszeresen kellene írni, de jobb így hetente egyszer, kétszer, mert akkor nem leszek unalmas.

Az én statisztikám szerint négy kategória van, akik ismernek, akik megismertek, akik meg akarnak ismerni, és aki mocskosul unatkozik. Utóbbi csak azért olvas, mert nem tudja élvezni, hogy töküres az élete. Ez az a fajta peches blogger, aki éjszaka nyúlna a vizes pohár után, hogy bevegye a Xanax-ot, de a bögre helyett az éjjeli lámpa lógó zsinórját fogja meg, és engem okol azért, mert jóban vagyok a villanyszerelővel.

Szóval, van, aki szereti amit írok, van, aki rácsodálkozik újra és újra, hogy miért nem sanyarú az életem, mint az öve, miközben egyedül vagyok, akárcsak ő. Talán azért nem, mert rájöttem arra, hogy manapság mindent túl lehet élni, kivéve a halált. És tudom, hogy az élethez nem csak szerencse kell, hanem hangulat, család, barátok, egy jó főnök, egy vagy tíz csésze kávé, és az is remek, ha ismerünk egy amatőr villanyszerelőt.

-Zsuzsa L.-