Hasmenés vagy boldogság?

Ma éppen annak örülök, hogy Alfred Nobel nemlétező felesége ágyba bújt egy matematikussal illetve egy statisztikussal is, és a legenda úgy tartja, hogy ezért nincs ezekben a tudományágakban Nobel-díj. Kimondottan boldoggá tesz, hogy az asszonyság ilyen kicsapongó életet élt, miután olvasom, hogy a statisztika is egy tudományág. Kicsit csodálkozom ezen, mert az elmúlt napokban két olyan statisztika is a kezembe került, amelyeket nem hiszem, hogy ép elméjű emberek készítettek.

Az egyik azt mondja, hogy ha jön az apokalipszis, akkor Kanada a második legesélyesebb ország a földgolyón, ahol a világvégét túl lehet élni. Átvillan az agyamon, hogy van elég konzervem, vizem, vörös borom, pasztörizált gyümölcslevem, tisztasági betétem, illatosított toalettpapírom az alagsorban, legalább három hónapra való, de ugyan mit érek vele, ha már nem lesz Európa. Az jut eszembe, hogy a maja naptár félreértelmezése után 2012. december 21-én a fél világ kiborult, köztük én is. Csak azért, mert az akkori tuttibiztosra vett világégést rangos tévé csatornák közvetítették, másnap megismételték, harmadnap pedig még összefoglalót is sugároztak. Most őszintén, lehet ezt még komolyan venni?

Azért még mielőtt jönne az apokalipszis gyorsan leírom, hogy a másik statisztika amit olvastam kicsit hihetőbb, de simán meg lehetne azt is cáfolni. Az adatelemzés szerint a kanadai útlevél a világon a második legerősebb úti okmány. Idén nyáron lépném át a magyar-román határt, és azt mondja a magyar határőr a románnak, hogy: vigyázz, mert van egy kanadai is az autóban. Na, innentől kezdve a határátlépés egy kereszteshadjárattá vált, még az alkoholszonda is előkerült, és a bátyámat úgy leellenőrizték, mintha politikai menedékjogot kért volna azzal a hátsó szándékkal, hogy visszacsatolja Erdélyt Romániához.

Mondja a határőr nekem sejtelmesen, hogy sokkal egyszerűbb lenne a helyzet, ha volna valamiféle román igazolványom, mert akkor levegőnek tudna nézni, és mennyivel könnyebb dolga lenne neki is, nekem is, a bátyámnak is, és a statisztikusnak is. De hát egy kanadai, azért az már egy nagyon fontos probléma kérem, azt fel kell jegyezni a nagy könyvbe, mert ha valami baja történik Európában az egyenlő az armageddonnal.

Szóval az első statisztika szerint egyedül ülök a házam alagsorában, iszom a gyümölcslevet, a vörösbort, kanalazom a konzervet, és hasmenéssel küszködök. A második statisztikát továbbgondolva a világ egyik legjobb útlevelével a hátizsákomban januárban ülök egy pálmafa alatt, narancslevet iszogatok, süteményt eszek és boldog vagyok. A boldogság pedig mint tudjuk az már egy olyan dimenzió, ahol remélhetőleg nincsen világégés és nincsenek statisztikusok sem. Ezen felbuzdulva töltök egy pohár narancslevet és januárra vásárolok egy repülőjegyet Spanyolországba.

-Zsuzsa L.-

  

Ed Sheeran: Barcelona