Van olyan nap, ami rosszul indul, de jól végződik, van, ami jól indul és
még jobban végződik, van amelyik remekül indul és rosszul végződik, de van
olyan is, ami rosszul indul és még rosszabbul ér véget... Én mindig optimista
voltam, mikor szar napom volt is azzal vigasztaltam magam, hogy ennél még pocsékabb
is lehetett volna, hiszen a gennyből is lehet habot verni.
Tegnap, mint minden reggel, és minden pénteken jobb lábbal keltem fel, két
lábbal nyomtam a szobabiciklit, a nap sütött, a szomszéd felvett a
buszmegállóból, és a reggeli kávé is habos volt a munkahelyen.
Telt a nap, és egyre nyomasztóbb lett minden perc, de csak magamat
okolhatnám érte. Délután felülök az első buszra. Nem számít merre megy, csak vigyen, minél messzebb, minél
gyorsabban. Hát elvitt délre, észak
helyett, de kit érdekel? Ismeretlen helyen szállok le a
buszról, és ez visszaránt a realitás talajára. Gondolkodom. Világgá nem
mehetek, mert hamuba sült pogácsa nincs nálam, de van GPS-em, ami segíthet megtalálni a vasútállomást.
Már várom is a vonatot Torontó egyik külvárosában, és közben ülepednek le bennem a romboló gondolatok,
amelyek több nap, hét, hónap alatt felgyűltek. Próbálom rendezni a káoszt a
lelkemben, kirángatni magam a magányos szürkeségből... Két órás késéssel
érkezem haza. A kutyám sem bírt megvárni. Takarítom a szőnyeget, és már nevetek, hogy szó szerint és
kézzel foghatóan ennyire kutyaszar napom rég nem volt.
Szombaton reggel erőltetem, hogy a jobb lábam érjen elsőnek a talajhoz.
Sikerül, ám tudom, hogy ez nem jelent semmit, hiszen erre a péntek is rávilágított. De azért önkényesen elhatározom, hogy jó napom lesz.
Már ver is szívem, újraélesztem magam, a kávé úgy hat mint egy defibrillátor. De megszólal
a csengő, hirtelen kinyitom az ajtót, jelez a riasztó. Úristen, mi a kód, hol a
szemüvegem, hol vagyok, ki áll a küszöbön, mi a jó francot akar szombaton
reggel? Már üvölt is a riasztó szirénája, mindjárt jön a rendőrség, a tűzoltóság,
a mentő, a nemzeti gárda, a légierő, az adóhatóság...
Középkorú úriember áll előttem. Bámulatos nyugalommal a hangjában azt
mondja, hogy szép napunk van. Csak nézem őt, ez miről beszél, kit akar
megvezetni? Ezt a tegnapi nap után már nem veszem be öregem, nekem mondhatsz
bármit...
Kiderül, ő az új szomszéd. Meghívót nyom a kezembe. Érzi, hogy feldúlt vagyok, nem mondja
ki, de látom a szemében, hogy békével jött. Délután szeretettel vár ezen a szép
napon, közli. Nézem a papírt, hamburger, hot dog, hideg tea, hideg limonádé...
Hideg zuhany nem lesz, kérdezném, de visszafogom magam. Legyen szép napod,
köszön el kedvesen és angolosan, én meg csak bámulok utána, és arra gondolok,
hogy jobb, ha megfogadom a tanácsát, hiszen egy rossz nap is lehet jó...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése