Darling, you look perfect tonight...
erre ébredek reggel, és olyan hangosan énekli Ed Sheeran, hogy bukósisakkal a
fejemen is hallanám. Sebaj, pont így szeretem, növeli az önbizalmam, elhiszem
neki, hogy tökéletes vagyok. Nyitom a hátsó ajtót, de a kutyám meg sem mozdul.
Könyörgök neki, hogy menjen le az udvarra, de mint mindig, most sem hallgat
rám. Néha úgy gondolom, hogy haragszik azért, mert az élet úgy hozta, hogy én
maradtam itt vele. Hozzászoktam, nem erőltetem, de nem is adom fel, hogy
megváltoztassam az attitűdjét.
Ezen tűnődöm, miközben érzékelem,
hogy a zenét elnyomja valami hangosabb. A riasztóm, már megint. Próbálok
eljutni minél rövidebb idő alatt a hátsó ajtótól a bejárati ajtóig, és beütni a
kódot. De a telefonhívást nem úszom meg. Kanadában vagyunk, hajnali órában is
barátságos hang kérdezi a biztonsági kódot, a postakódot, címem, nevem,
telefonszámom. Tökéletes választ adok mindenre, ezen én is csodálkozom.
Mindenki megnyugszik.
Amúgy reklamálni fogok. Miért van
lekorlátozva, hogy ajtónyitás után csak negyven másodpercem van beütni a
riasztó kódját? A hátsó ajtótól eljutni a bejárati ajtóig nem egyszerű, három
lépcsőfok, konyha, ebédlő, nappali, szemüveg, és még a kutya is az utamban áll.
Na, és mi lesz akkor, amikor majd járókerettel fogok közlekedni, és hallókészülékem
lesz?
Iszom a kávét, emailt olvasok,
megnézem Finnországban éppen hány óra van, és milyen lesz az időjárás hétvégén...
I'm in love with the shape of you…
énekli Ed Sheeran most már halkabban, és erről jut eszembe, hogy mégsem vagyok
tökéletes, és fel kell ülni a szobabiciklire. Késésben vagyok, így hamar
lezavarok öt kilométert. Zuhany, öltözés, a telefonomon gyorsan ránézek a mai
időjárásra, és már húzom is a gumicsizmát, veszem az esőkabátot. Már megint
épül fel az önbizalmam, még bedobok két rágógumit is, és máris tíz évvel
fiatalabbnak érzem magam.
Magabiztosan lépek fel a buszra.
Hamar megállapítom, hogy csak én vagyok gumicsizmában, ketten sandán rám is
néznek a napszemüvegük fölött. Úristen, miért süt a nap? Kinek kell reklamálni?
Előveszem ismét a telefont, ragyogó időt mutat mára. De már be is villan, hogy
a finnországi időjárásra kattintottam korábban. Most már bánom, hogy a csillogó
lakk gumicsizmát vettem meg a boltban, és nem a fekete matt változatot.
Beérek munkába, nyitom az ajtót,
egy újabb kód, sikeresen veszem az akadályt. Bent a cégnél, talán terápiás
célból, a rádió szól éjjel-nappal, és már megint Ed Sheeran énekel, hogy: Darling,
you look perfect... Ránézek a gumicsizmámra...
Gyönyörű írás. Olyan Zsuzsás. Imádtam olvasni.
VálaszTörlésKoszonom Jani, hogy olvasol. Orulok, hogy tetszik.
Törlés